A tejtermékek csapdája

Az 1960-as évek óta halljuk a tejipar által kitalált szlogent, miszerint „A tej élet, erő, egészség”. A tudományos kutatások újabban azonban ennek pontosan az ellenkezőjét bizonyítják.

A statisztikai adatok szerint hazánkban a tej és tejtermékek fogyasztása lassan, de fokozatosan növekszik, ugyanakkor a csontritkulás és az ezzel összefüggő csonttörések száma is növekszik, és így van ez máshol is.

 

Mégsem véd meg a tejfogyasztás a csontritkulástól?

Nem. Sőt az évtizedek óta, a világ több országában is elvégzett széleskörű kutatások alapján a kutatók arra jutottak, hogy a tej és a tejtermék rendszeres fogyasztása (ha kismértékben is) fokozza a csontritkulást. Erre meg is van a logikus, természetes magyarázat is.

Persze a tejipar és az általuk támogatott vizsgálatok inkább genetikai és más okokkal próbálják a számok növekedését magyarázni. Az állítják, hogy – főleg kisgyerekek számára – „szükséges” a tej, és nem vesznek tudomást arról, hogy Föld lakosainak nagyjából háromnegyed része nem fogyaszt semmiféle tejterméket és nem is érzik hiányát.

Sőt! Nagyobb mennyiségben mi is csak az 50-es, 60-as évek óta iszunk tejet, eszünk tejterméket – elsősorban a reklámok hatására. (Hogy pontosan mióta iszunk tejet, arról részletesen itt olvashat.)

Az ipari tejtermelés és a hűtőipar fejlődésének következtében olcsóbb lett a tej („Mert a szemetet olcsón adják”, erről itt) és nagy mennyiségű eladhatatlan tejtermék maradt az üzemek nyakán. Ekkor indult be a reklámkampány. Az akkori felnőtteket nehezen lehetett rávenni a tejivásra, ezért inkább a gyerekeket célozták meg, - a szülőkön keresztül. Így születtek meg azok a vizsgálatok, miszerint a növekedésben levő gyerekeknek „szüksége van a tejre”. Ez egyszerűen hülyeség! A világ más részein élő gyerekeknek miért nincs? Mert jól el vannak nélküle is!

Az szoktam mondani: „A tej ideális étel a bocinak, - más marha nem issza!

Mi van akkor a kalcium pótlással?

Nem a tej tartalmazza a legtöbb kalciumot, de mióta több tejet fogyasztunk, egyre nagyobb mértékű a csontritkulás, vagyis a tej kalciumtartama nem véd meg a csontritkulástól.

Persze vannak olyan (támogatott) kutatások, amelyek ennek ellenkezőjét igyekeznek bizonyítani, de utólagos ellenőrző vizsgálatok szerint nem a tej, hanem inkább az egyéb táplálkozási szokásoknak (magasabb kalciumtartalmú élelmiszerek) és egyéb életmódbeli tényezőknek köszönhetők a kedvező eredmények.

Ha a tejtermékek segítenének a csonttöréseknél az orvosok sem „gyógyszereket” és kalciumot írnának fel, hanem például sajtot.

Ha csak a tápanyag összetételt nézzük a tej és főleg a koncentrált tej (a sajt) valóban sok kalciumot tartalmaz, 1 deci bio tej kb. 120 mg-ot, 100 gr sajt akár 400 mg-ot), azonban vizsgálatok szerint ennek a felszívódása nem olyan jó, mint gondolták, a ténylegesen felszívódó mennyiség hasznosulása pedig erősen kétséges.

A tejtermékekkel bevitt kalciumnak csak mindössze 25-30%-a jut a véráramba, de ez is nagymértékben függ az emésztőrendszer állapotától. (Tehát attól, hogy valamiben sok a kalcium, nem biztos, hogy használni is tudjuk.)

Hogy miben van a szükséges mennyiségű és jól hasznosuló kalcium, arról itt olvashat.

Kalciumforrások

A tejben levő kalcium hasznosulását, a csontokba beépülését leginkább a vele együtt jelenlevő foszfor akadályozza, valamint az, hogy a tejből részben, vagy teljesen hiányoznak az ember számára, - a hasznosuláshoz nélkülözhetetlen – egyéb vitaminok, nyomelemek, ásványi anyagok.

A felszívódáshoz szükséges magnéziumból a tejben (arányaiban) kevesebb van, mint amire nekünk szükségünk lenne. Ráadásul ezek természetes mennyisége is nagymértékben csökken az ipari feldolgozás következtében. A zsírtalanítás és a homogenizálás után alig marad zsírban oldódó D- és K-vitamin, amelyek pedig nélkülözhetetlenek a csontok egészségéhez.

Kalcium-foszfor arány

Az egyik legnagyobb probléma a tejtermékekkel a kalcium-foszfor arány. A foszfor elengedhetetlenül fontos a csontok keménységének kialakulásához. (Természetes körülmények között a foszfor szerves vegyületként, foszfát formájában van jelen.)

Mint említettem a tej a boci számára ideális, a neki szükséges arányban tartalmazza a tápanyagokat. Emiatt a tehéntej sok foszfort tartalmaz, hiszen a borjúnak a születése után 1-2 órával lábra kell állnia és (a szabadban) követnie kell a csordát. Ehhez gyorsan, erős csontokra és sok foszforra van szüksége.

Az emberi újszülöttnek 1 éve van arra, hogy lábra álljon, és mivel nekünk szinte minden egyéb táplálékunk is tartalmaz foszfort (nem csak füvet eszünk), nekünk nincs szükségünk a tehéntejben levő nagymennyiségű foszforra.

Az anyatejben a kalcium : foszfor arány 2:1, vagyis feleannyi a foszfor, mint a kalcium. A tehéntej ezzel szemben (takarmánytól függően) egyforma mennyiségben 1:1 arányban tartalmazza a két anyagot, vagyis dupla mennyiségű a tejben a foszfor, mint amennyire szükségünk lenne. Akkor miért kell a gyereknek tejet inni? 

Itt egy összehasonlítás a tejek tápanyagtartalmáról: A tehéntej 3-szor, a kecsketej 3,5-szer több fehérjét tartalmaz, mint az anyatej, az állati tejekben kevesebb a cukor, az energia, és közel négyszeres az ásványi anyag mennyisége.

Ha csecsemő számára az anyatej az ideális, akkor miért jó neki a tehén-, vagy kecsketej, mikor teljesen más az összetételük?

Csecsemőknél az állati tej, illetve tejalapú tápszerek kalciumhiányos görcsöt is előidézhetnek.

Az emberi szervezetben foszforhiány csak nagyon ritka esetekben („gyógyszer”túladagolás esetén) fordul elő.

Az esetlegesen felhalmozódó foszfor viszont számos egészségügyi problémát okozhat, ezért a feleslegtől meg kell szabadulnunk. A szervezet a foszfor közömbösítéséhez, kiürítéséhez viszont kalciumot használ fel, - többet, mint amit a tej tartalmazott.

A feldolgozott tejtermékek foszfor szempontból még rosszabbak. Különféle ipari sajtkészítmények gyártásakor sokszor foszfor sókat használnak (ömlesztett sajt), így ezek kalcium-foszfor aránya átlagosan 100:400-700 is lehet. Ezenkívül még számos élelmiszer tartalmaz adalékként foszfor-sókat, például az üdítők, felvágottak, szalámik, savanyúságok. Ezeket kalciumrablóknak is nevezik – és ehhez adódik még a tejben levő foszfor is.

Vagyis a napi táplálékkal bevitt foszfor mennyisége elegendő (sőt néha sok) és ezen túl elfogyasztott tejtermékekben levő extra foszfor kalciumhiányt, csontritkulást okozhat!

Másik probléma a tejjel a tejfehérje, a kazein.

A kazein az egyik legnehezebben lebontható fehérje. 60-80 évvel ezelőtt (a műanyagok előtt) még kazein alapú ragasztókat használtak, például a bútorgyártáshoz, könyvkötéshez, mert természetes körülmények között nehezen bomlik le. Így van ez a mi szervezetünkben is.

A koncentrált tej – sajtok, túró – nagy mennyiségű, nehezen emészthető fehérjét tartalmaz. A le nem bontott fehérjék viszont savas erjedésnek indulnak az emésztőrendszerünkben; a savasodás megelőzésére, a keletkezett savak megkötésére viszont kalciumot (és magnéziumot) használunk fel.

Valójában a felesleges foszfor kivezetéséhez és az erjedés megállításához jóva több kalcium használunk el, mint amit a tej tartalmaz, ami pedig még kell, azt elvesszük onnan, ahol van, például csontokból, fogakból, az izmoktól és az idegrendszertől.

Egyébként a tejtermékekben levő zsír akár 30 %-ban is képes gátolni a kalcium felszívódását.

Kutatások, vizsgálatok

Érdekes, hogy a világméretű kalcium és tejmánia viszonylag új jelenség. Valójában az 1950-es években kezdődött, az amerikai tejipar nyomására. Azelőtt az emberek elég kevés kalciumot fogyasztottak (a tejhez képest), és nagyon kevés csontritkulásos problémájuk volt.

Ezekben az években, Amerikában még úgy szólt a reklám, hogy „mindenkinek szüksége van a tejre” és akkor ez ellen még orvosok tiltakoztak, miszerint ilyen hülyeséget ne állítsanak. Azóta az orvosokat is elérte a marketing gépezet.

A tej és a csontritkulás kapcsolatát vizsgáló pozitív kutatások legtöbbje a tejipari szervezetek támogatásával indult, és (a pénz miatt) ezek terjedtek el szélesebb körökben. Amikor viszont az eredmények nem a támogatók elvárásait igazolták, a kutatásokat leállították, és az eredmények eltűntek.

Pedig sok más vizsgálat is indult, ami cáfolta a tej állítólagos pozitív hatásait.

Ez egyik ilyen vizsgálat a 2000-es évek elején történt Új-Zélandon, az ottani tejszövetség kezdeményezésére. (Érdekes, hogy Új-Zéland az egyik legnagyobb tejtermelő és az egyik legalacsonyabb tejfogyasztású ország.) A kutatást öt évre tervezték, de a második évben megvonták a támogatást, mert a kapott adatok szerint a tejfogyasztás fokozta a csontritkulást.

A kutatást vezető professzor asszony saját forrásból még egy évig folytatta az adatok elemzését, majd közzé tette az eredményeket. Nyílván, a támogatói pénzek nélkül ez a kutatás nem kapott széleskörű nyilvánosságot.

Néhány éve az amerikai Yale Egyetem kutatói 16 ország, 34 vizsgálatát elemezték ki és ők is arra az eredményre jutottak, hogy a csontritkulás azokban az országokban gyakoribb, ahol több tejet, tejterméket fogyasztanak.

A legfrissebb, átfogó vizsgálatokat Svédországban végezték. 20 éven keresztül több mint 100 ezer, 40 és 75 év közötti nő és férfi adatait elemezték. A kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a tejet, illetve tejtermékeket fogyasztók körében mérhetően nagyobb volt a csonttörések száma, mint a tejet alig, vagy egyáltalán nem fogyasztóknál.

Ezenkívül összefüggést mutattak a tejfogyasztók fokozott hajlamáról a melldaganat és más hormonális daganatok okozta halálozások kapcsán is. (A tej hormonális hatásairól itt olvashat.)

A kutatást egyetemi projekt volt, nem a tejipar támogatta, így nem is vontak le egyértelmű következtetéseket, csak az eredményeket közölték. A kutatást vezető professzor úgy összegezte a tanulmányt, hogy - negatív értelemben - egyértelmű kapcsolat áll fenn a csontritkulás és a halálozási esélyek között, de ezt még további vizsgálatoknak is kell igazolni. A kutatás teljes leírását és elemzését itt olvashatja, angolul.

A legtöbb kutatás, mint például ez a 2016-os tanulmány óvatosabban fogalmaz ezzel kapcsolatban. E szerint a tej hozzájárulhat a kalciumbevitelhez, de nem csökkenti a csonttörések kockázatát.

Más vizsgálatok szerint a D-vitaminnal dúsított tej segíthet csontritkulás esetén, de itt sem derült ki, hogy a D-vitamin, vagy a tej hozta a pozitív eredményeket.

A csontritkulás okai

A legfőbb ok - elméletileg - a kalciumhiány lenne, de ez mégsem így van.

Az utóbbi 50-60 évben a nyugati népesség kalcium fogyasztása az ötszörösére nőtt (200-ról 1000 mg-ra), mégis egyre több a csontritkulásos eset. A világ más részein pedig napi 200 mg-nál is kevesebb az átlagos kalcium bevitel, mégis ritkán fordul elő ilyen probléma.

Egyes kutatások szerint a magnéziumhiány is okozhat csontvesztést, mert ez az ásványi anyag nélkülözhetetlen a kalcium beépülésez, viszont ma jóval kevesebbet fogyasztunk belőle (élelmiszerként), mint 50 éve.

A két legvalószínűbb ok pedig az, hogy a nyugati típusú bőséges táplálkozás során felszabaduló savas anyagcsere bomlástermékek közömbösítésére kalciumot és magnéziumot használ fel a szervezetünk („a bőség betegsége”), többet, mint amit a finomított, feldolgozott élelmiszereink tartalmaznak.

Másrészt viszont a kevés mozgás, kisebb terhelés miatt kevésbé van szükségünk erős csontokra. Szükség esetén onnan veszünk el kalciumot, ahol kevésbé van rá szükség, például a csontokból.

Aktív dolgozók esetén legalább a minimális mozgás megvan azzal, hogy munkába járnak, de nyugdíjas korban még ez is elmarad, és ezen ront még - nők esetében – a változókori hormonális változás is.

Ezért is lehet az, hogy Ázsiában, a rizstermelő parasztasszonynak (aki egész nap szabadban van és sok zöldséget eszik) 80 évesen sincs csontproblémája, míg a 60 éves városban, ülőmunkát végző honfitársai kezdenek felzárkózni a nyugati átlaghoz a csonttörések számában.

 

Összefoglalva

A nagy mennyiségű tej és tejtermék fogyasztása - egyéb életmódbeli és táplálkozási tényezőkel együtt - fokozhatja a csontritkulás és a csonttörések esélyét, emellett semmilyen védőhatását nem sikerült kimutatni a csontritkulás megelőzése tekintetében.

A mai táplálkozási szokások és életmód mellett, a csontritkulás megelőzésére a megfelelő összetételű étrend-kiegészítők a legmegfelelőbbek.

Csak olyan terméket érdemes vásárolni, ami egyszerre tartalmaz megfelelő arányban kalciumot, magnéziumot, D-vitamint és K-vitamint (a Trio nem elég!), és ezt kell kiegészíteni elegendő mozgással.

„A szervezetünk semmit nem tart fenn feleslegesen, amire nincs szükség, azt leépíti.”