Nemrég jelent meg egy vizsgálat eredménye a gyümölcsök vegyszertartalma kapcsán. Erre reagálva egy cikk - a hazai vagy külföldi, multi vagy piac, primőr vagy idénygyümölcs kapcsán - egyértelmű megállapításra jutott, pedig a valóság (mint általában) ennél bonyolultabb.
De valóban egyértelmű a helyzet? Biztos, hogy mindig a hazai a jobb?
A Tudatos Vásárlók Egyesülete vizsgáltatott be több helyről származó szamócát, felölelve a fenti kategóriákat. (Miért nem hatóság költ ilyen vizsgálatokra?)
A lényeg: a vizsgálat célja az volt, hogy megmérjék a gyümölcs maradék vegyszertartalmát, ami minden vizsgált esetben határérték alatt volt.
Ez megnyugtató lehetne, ha nem tudnánk, hogy ezeket a határértékeket úgy határozzák meg, hogy megfeleljen a gyártó/termelőiparnak és még elfogadható az egészségügy számára is. Vagyis tartalmazhat méreganyagokat, de nem halunk meg tőle - nagyon gyorsan. Szerintem egy élelmiszernek nem kellene mérgező anyagokat tartalmazni, de ez ma már nehezen megoldható, hacsak valaki nem magának termeli, bio körülmények között.
És itt egy - számomra - érdekes tanulsága az említett vizsgálatnak; ugyanis az említett tesztben két szamóca bizonyult teljesen vegyszermentesnek – egy piacról származó (feltehetően) hazai gyümölcs és egy multinál vásárolt, külföldről behozott szamóca esetében.
A többi esetben kimutatható volt 1-2-3 féle vegyszermaradvány is, függetlenül attól, hogy honnan származott a gyümölcs és boltban vagy piacon vették.
Ízben természetesen az idényjellegű, napon érett gyümölcsök a finomabbak, de tudni kell, hogy például Spanyolországban a szamócaszezon is egy hónappal korábban kezdődik, mint nálunk, ott többet is süt a nap, és megfelelő szállításszervezéssel, hűtőkamionokban 2-3 nap alatt itt van a friss külföldi áru is.
Lehetünk lokálpatrióták, de nem biztos, hogy mindig a hazai a jobb, vagy az egészségesebb.
Sokszor hallani a multiknál kapható élelmiszerek kapcsán különböző élelmiszerbotrányokról, termékvisszahívásokról. Ennek legfőképpen az az oka, hogy ezeknél a cégeknél legalább vizsgálják az élelmiszereinket, illetve a hatóságok is jobban ellenőrzik őket - a nagyobb bírság reményében.
A piaci termelőket ki ellenőrzi? Elméletileg ugyanaz, aki a nagy cégeket, de nem sok energiát fektetnek a piaci vizsgálatokba, mert „kicsi” a kockázat, de legfőképpen a haszon.
Ha a piacon árusító termelőnél találnának vegyszeres szamócát legfeljebb elkobozzák azt az egy-két ládányit, és másnap már viszi is a következő adagot helyette.
Legbiztonságosabb lenne egy közeli ismerőstől vásárolni (nem a megszokott ismerős nénitől!), de ez nem kivitelezhető minden esetben.
Mondhatnám, hogy a bio a egészségesebb, de ez sajnos nem mindig igaz. Nálunk a bio termékeket sem ellenőrzik rendszeresen mintavétellel, bevizsgálással (nincs rá pénz és kapacitás), így ebben az esetben is csak a termelő becsületességében bízhatunk.
Egy másik vizsgálatban zöldségeket vizsgáltak, ahol a legkevesebb vegyszert egy bio változatban mutatták ki, - de abban egyáltalán nem lehetne vegyszer!!!
Sok esetben a nagyüzemileg termesztett zöldségben, gyümölcsben kevesebb a vegyszermaradvány, mintha a termelőktől vásárolnánk. Egy mezőgazdasági mérnök adta meg nekem erre a magyarázatot: A permetezőszerek (nagytételben használva) meglehetősen drágák. Amikor több száz hektárt permeteznek – milliós összegről van szó, ezért precízen, pontosan kimérik az előírt szer mennyiségét. Ha csak egy kiskert permetezéséről van szó akkor, akkor csak pár száz forintos tétel a permetszer.
Tegyük fel, hogy például csak
Tehát valójában mindegy, hogy bio vagy nem, hazai vagy külföldi – valójában csak az ismeretségre, a jóindulatra és a szerencsénkre számíthatunk.
Végezetül két rövid történet: egyik vásárlónk szólt, hogy vigyázzunk egy bizonyos helyről származó szamócával. Járt egy ismerőse szamócaföldjén, ahol mikor meg akarta kóstolni a gyümölcsöt a gazda rászólt – Ne abból egyél! Majd adok a kertemben levőből, mi is csak azt esszük. Ez olyan szerrel van permetezve, amit már betiltottak, de még van belőle bőven készletünk.
Egy gazdabolt eladója mesélte: Bement egy néni az üzletbe és kért egy bizonyos fajta permetezőszert. Mondták neki, hogy azt nem adhatnak, mert ahhoz méregengedély kell.
- De hát én mindig itt szoktam venni! A főnök szokott adni.
- Akkor megkérdezzük a főnököt!
Az eladó bement az irodába és szólt a főnöknek. Az kinéz az ablakon, megismeri a nénit.
- Jól van, adjatok neki, de kössétek a lelkére, hogy ennek 30 nap a lebomlási ideje, addig nehogy egyen belőle!
Az eladó viszi a szert a vásárlónak és átadja az üzenetet:
- Azt üzeni a főnök, hogy ebből egy hónapig nehogy tessék enni, nem szabad.
- Tudom én azt kedveském, ismerem már, de nem nekem lesz, viszem a piacra eladni!
