Akkor miért adnak nálunk automatikusan?
A mellrák a legtöbbször diagnosztizált daganatfajta, de a legújabb kutatások szerint, a leggyakoribb, - és legtöbbször (félre)kezelt - formáját valójában nem is lenne szabad ráknak tekinteni. (A daganat és a rák nem ugyanaz!)
A legfrissebb tanulmányok szerint, a leggyakoribb (úgynevezett „korai”) mellrák típus esetében nem lenne szükség kemoterápiára, mivel az semmivel sem javítja a betegek esélyét, sőt (más kutatások szerint), a kemoterápia növeli a daganat újbóli megjelenését, és segíti újabb, más típusú daganatok kialakulását is.
A kemoterápiát sokszor alkalmazzák (nálunk szinte mindig) alkalmazzák a műtétek után a mellrák terjedésének vagy visszatérésének megakadályozására.
Nem műthető daganatok esetén ez a kezelés segíthet, - de a daganat (és/vagy a mell) teljes eltávolítása esetén a kemoterápia és a sugárkezelés felesleges.
A mérgező hatású kemoterápiás szerek (DNS károsító hatásuk mellett) súlyos mellékhatásokat okoznak, tönkreteszik az emésztőrendszer, gyengítik az immunrendszert, terméketlenséget okozhatnak, és komoly fájdalommal járnak, felesleges szenvedésnek kitéve a beteget. (A daganatkezelésekről bővebben itt olvashat.)
Az amerikai Országos Rákkutató Intézet (NCI) alapítványok (és nem gyógyszercégek) finanszírozásával több mint 10.000 mellrákkal kezelt nő további sorsát követték nyomon, és végeztek náluk genetikai vizsgálatot (Oncotype DX) a daganat újbóli megjelenésének esélyét vizsgálva.
A tesztek szerint a vizsgált személyek egy részének olyan minimális az esélye a kiújulásra, hogy alapból nem kaptak kemót, míg nagyjából ugyanilyen arányban voltak azok (áttétesek) akik alapból megkapták a kezelést. Az alanyok 67%-ánál viszont nem volt egyértelmű az eredmény, ezért a felük kapott kemót, a másik felük nem.
A kutatás végeredményeként az derült ki, hogy a kemoterápiában részesülők 93,8% esélye volt a túlélésre/kiújulásra, míg a kezelést nem kapottaknál ez 93,9% volt.
Tehát gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy kaptak-e kemót, vagy nem!
