A lazac finom ízének, gazdag omega-3 zsírsavtartalmának és tápértékének köszönhetően népszerű étel az egészségükre odafigyelők körében, ám ezek a megállapítások kizárólag a vadlazacra vonatkoznak.
A köznapi lazac név alatt a gyakorlatban két faj értendő, az Atlanti (Norvég) lazac és az Alaszkai, vagy vörös lazac.
A vörös lazac (Oncorhynchus nerka) hazája a Csendes-óceán északi része, japántól Alaszkán át Kaliforniáig.
Az Atlanti lazac (Salmo salar) Nyugat- és Észak-Európa tengerpartjainál, Oroszország sarkvidéki részéig, valamint Kanada és az USA észak-atlanti vizeiben él. 
Szaporodni mindkét faj felúszik a tiszta vizű folyókba, patakokba mélyen, a szárazföldek belsejébe.
A vad lazac fiatal korában a folyókban él és ott szárazföldi rovarok, rovarlárvák és vízi rovarok, rákok és kisebb halak képezik a táplálékát. Idősebb korában „kiköltözik” a tengerbe, csapatokba áll és ragadozó életmódot folytatnak.
Szabadon vándorolnak a tiszta, hideg tengervízben, és életük során több ezer kilométert tesznek meg a tenger és az eredeti otthonukat jelentő folyó között. A vadlazac a sok mozgásnak és a tengeri-óceáni tápláléknak köszönhetően rendkívül értékes tápanyagforrás.
A kitartó úszásra kifejlődött izmos húsa alacsony kalóriájú, magas fehérje tartalmú. Kiváló forrása az omega-3 zsírsavaknak, amelyek fontos szerepet játszanak a vérkeringésünk megfelelő működésében, a gyulladások csökkentésében és az immunrendszerünk hatékony működésében.
A lazac húsa az 50-es, 60-as években került az érdeklődés középpontjába és akkora sláger lett, hogy a könnyebben elérhető Atlanti lazac a túlhalászás miatt a veszélyeztetett állatok listájára került és 1975 óta védett állat, halászata tilos. A vad lazac számára a fő veszélyeket ma a folyók szennyezése és az ívás helyéül szolgáló folyók szabályozása jelenti.
Mivel ma a piaci igényeket tenyésztésből származó halakkal elégítik ki, a vad lazac állománya újra szaporodni kezdett. Norvégiában újra engedélyezték a lazac sporthorgászatát, de a kereskedelmi forgalomba ez nem kerül ki.
Ez volt a vad lazac - és akkor mi kerül az asztalunkra?
A halászat betiltásával az északi országokban a halászati ipar válságba került. A rendelet bevezetésével halászok tízezrei lettek munkanélküliek. A norvég kormány – már ezt megelőzően – kidolgozta a lazac mesterséges tenyésztését és szaporítását.
Ma kereskedelmi forgalomba kizárólag ipari tenyésztésből származó Atlanti lazac kerül, ez a Farm lazac.
Ezeket a halakat mesterségesen szaporítják nevelő medencékben, majd egy meghatározott méret elérésekor áttelepítik őket a partok közelébe telepített hatalmas, víz alatti hálós ketrecekbe és itt élik le további életüket.
Ezeken a lazac farmokon a halaknak esélyük sincsen normális életet élni, nem úsznak szabadon a tengerben, nem tudnak vadászni, hanem összezsúfolódva nyüzsögnek egy szűk helyen. Egy-egy ilyen kör alakú ketrecben átlagosan 80.000 hal él, de vannak ennél nagyobb befogadóképességű hálók is.
Mit eszik a Farm lazac?
Röviden: tápot, száraz pelletet.
A Norvég Tengeri étel Tanács (Norwegian Seafood Council) szerint – ők szabályozzák és ellenőrzik a lazactenyésztést – a táp tartalmaz körülbelül 70 százalék növényi összetevőt és 30 százalék tengeri, állati alapanyagot, például hallisztet és halolajat.
A haltakarmányban lévő növényi összetevők mintegy 25 %-a szója, ezenkívül napraforgó, repce, kukorica, bab és búza. Egyes takarmányok pálmaolajat is tartalmaznak, kötőanyagként. 
Az állati eredetű összetevők – elméletben – emberi fogyasztásra alkalmatlan kagyló, rák és halhulladékból (egy kilogramm ipari halmaradékból mintegy
Egyszerűen: a táp halfeldolgozási hulladékból készül.
A táphoz vitaminokat, ásványi anyagokat, pigmenteket és aminosavakat is adagolnak. Tartalmaz még színezékként astaxantint ami lazac színét adja. (Ezt csak a tenyésztés utolsó szakaszában adagolják, a kívánatos hússzín beállításához.) 
A vadon élő lazac az astaxantint az elfogyasztott rákfélékből szerzi.
Feltűnt valakinek, hogy a lazac - ragadozó? Akkor miért etetik szójával és kukoricával? A halászok szerint a tenyésztett lazac a „tengeri disznó”.
A tenyésztett lazac gyakorlatilag számára teljesen természetellenes ipari hulladékból előállított takarmányon él – és ettől lenne a húsa egészséges ???
Mint említettem, a fentiek a hivatalos álláspontot képviselik a valóság még ennél is rosszabb!
Független kutatások a farm lazac húsának vizsgálatakor kimutattak nem kevés növényvédőszert, GMO kukoricát és szóját, baromfi- és marha fehérjét, (Dániában például tilos a tejtermelésre tartott tehenek húsát emberi fogyasztásra eladni) egyéb vegyszereket, pl. DDT, PCB. Ezenkívül nagy mennyiségben parazitákat, mesterséges színezéket (olcsóbb, mint a természetes), antibiotikumokat, vírusokat és baktériumokat.
A tömeges tartás és a természetellenes etetés miatt a halak immunrendszere legyengül, ezért hajlamosak különböző fertőzésékre és a kórokozók is nagyobb számban találhatok bennük, mint a vad példányokban, hiába a folyamatos „gyógyszeres” kezelés.
A figyelmeztetés
A fentiek fényében talán már érthető is, hogy a norvég Egészségügyi Minisztérium még 2010-ben tájékoztatást tett közzé, hogy „Gyermekek és várandós kismamák, ne egyetek egy héten két alkalomnál többször lazacot!„ A mértékletesség okát azonban a hivatalosságok nem részletezték.
A felhívás az Atlanti-óceán norvég felségvizein levő tenyészetekből származó lazacra vonatkozott. A Norvég kormány nem szívesen „reklámozza”, hogy a híres terméke tulajdonképpen ártalmas, hiszen az ország évi egymillió kétszázezer tonnányi lazacot forgalmaz, ami a világ lazac értékesítésének 60 %-a.
Ma már egyre több kutatóbiológus és orvos tette és teszi fel a kérdést: „vajon a szennyezett tengerekben élő, vagy a halgazdaságokban állati őrleményeket, antibiotikumokat, sőt, akár peszticideket is nyelő halak tényleg olyan nagyon egészségesek? Vajon az ilyen lazacok nem éppenséggel kártékonyak-e az emberi szervezetre, kivált a fiatalokéra? Hiszen nem tudható teljes bizonyossággal, hogy e tenyésztett halakat mivel táplálják. Kapnak-e például állati eredetű takarmányokat, vagy éppenséggel antibiotikumokat?”
Hát persze, hogy kapnak!
Ma már több ország (Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország) is mértékletességre inti lakosait a Norvég lazac fogyasztásával kapcsolatban, pedig más országok lazac farmjain sem jobb a helyzet.
A probléma egyébként régebbi eredetű, Oroszország már 2006-ban megtiltott mindenféle lazac-importot Norvégiából, s amerikai kutatók pedig arról nyilatkoznak, hogy norvégiai tenyésztett lazacot elég évente háromszor fogyasztani! (mondjuk, védik a saját tenyésztésüket).
A norvég újságok már 2006-ban közzé tették, hogy az élelmiszer-biztonsággal foglalkozó tudományos bizottság azt javasolta, hogy hetente maximum kétszer, de jobb, ha csak egyszer fogyasztanak zsíros halat, elsősorban lazacot. A hivatalos propaganda persze ennek ellenkezőjét ismételgeti, hogy sok lazacot fogyasszunk (mert abban van az üzlet).
A lazacokkal nem csak Norvégiában van baj, hanem már Alaszkában is. A nagy keresletnek köszönhetően Amerikában is beindult az ipari lazactenyésztés. Érdekes módon itt is inkább az atlanti lazacot tenyésztik, mert az jobban bírja a zárt tartást, mint az őshonos lazac.
A helyi környezetvédők pedig aggódnak. Nemrégiben egy vihar több alaszkai halfarmot rongált meg és több százezer atlanti lazac került a csendes-óceáni vizekbe. A szakemberek felszólították a halászokat, hogy a lehető legtöbb tenyésztett lazacot fogják ki, mert azok megfertőzhetik a helyi állományt.
A tenyészetekből kiszabadult halak táplálék konkurenciát jelentenek az alaszkai lazacoknak, amelyek száma már most is csökken a folyó- és tengerparti bányák méreganyag kibocsátása miatt.
A tenyésztett lazac és a tápban levő egyéb húslisztek, mesterséges anyagok kapcsolatáról egy személyes példa:
Az egyik kutyánk allergiás a (tápos)csirkére. Nem kicsit. Amikor magas minőségű, „hipoallergén”, csirkementes kutyatápot kapott, amiben lazac, vagy csak lazacolaj volt ugyanúgy jelentkeztek a tünetei. Utánanéztem: a csirkéket halliszttel (is) etetik, a lazactápban pedig csirkehúsliszt van. A normális haltól nincs baja.
Akkor milyen lazacot együnk? 
A tenyésztett lazac élettani hatása semmivel sem jobb, mint a nagyüzemi tartásból származó, táppal, hormonokkal és antibiotikumokkal teletömött baromfinak, sertésnek, vagy marhának. Az ilyen lazacnak inkább a marketingje a jó és nem az egészségünkre gyakorolt hatása.
A minőséget viszont meg kell fizetni. Keresse a vadlazacot (bárhonnan is származik). Nálunk az alaszkai folyókból származó lazacot nem igazán lehet beszerezni, de tengerből kifogott füstölt lazaccal már találkoztam. A vadon élő és halászatból származó (feldolgozott) lazac csomagolásán kötelezően szerepelnie kell, hogy honnan, milyen számú halászati övezetből került az asztalunkra.
Lazacolaj
Ugyancsak jó üzlet a lazacolaj forgalmazása is. A fentiekből már kiderülhetett, hogy az agyonreklámozott (és ezért drága) lazacolaj kapszulák kizárólag a tenyésztett lazac feldolgozásakor visszamaradt halhulladékból kisajtolt olajból készülnek.
Ezzel már többször is volt probléma magas nehézfém- és vegyszer tartalmuk miatt, de sikerült a méreganyagok határértékét úgy meghatározni, hogy az még elfogadható legyen az egészségügyi hatóságoknak és megfeleljen halolaj gyártóknak is.
Nem véletlen, hogy sok étrend-kiegészítőgyártó inkább más alapanyagot (cápa, rák, egyéb halak) választott az Omega3 kapszulájához.
Ide a végére be akartam tenni egy képet mutatóba, hogy miből készül a lazacolaj,- de inkább ezt:
