A kender növény több fajtája az egész világon elterjedt, és már több mint 10000 éve fontos, termesztett haszonnövényünk.
Először is tegyünk rendet a kenderek körül.
Általánosságban két közismert kendernövény (kannabisz) típust különböztetünk meg: a rost típusú kendert és a drog típusút. Mindkét változat felhasználható mindkét célra, közönséges vagy ipari kender (Cannabis sativa), és az Indiai vadkender (Cannabis indica) is. A két növény hagyományos ipari felhasználása hasonló, fonalakat, köteleket, vásznakat, ruhákat készítenek belőlük.
A kender növény hatóanyagait kannabinoidoknak nevezik. A tudomány jelenleg több, mint 100 kannabinoidot ismer, de a két legismertebb vegyület a CBD (kannabidiol) és a THC (tetrahidrokannabinol). Mindkét anyag megtalálható mindkét kenderfélében, különböző arányban, de jellemzően a Sativa több CBD-t, az Indica pedig több THC-t termel. (Ez azonban függ a termesztés helyétől, az éghajlattól, a szüretelés időpontjától, és attól is, hogy a növény melyik részét használják fel.)
A THC pszichoaktív, narkotikus hatással rendelkezik, ezért kábítószernek minősül.
A kender másik jelentős hatóanyaga CBD-cannabidol, melynek gyógyászati jelentőségére nem régiben figyelt fel a tudomány. Ez az anyag kisebb mennyiségben megtalálható más növényekben, például a lenben és az azalea-ban is. Legnagyobb mennyiségben a kendernövény virágzatában van jelen, a levelekben, a szárban és a magokban csak elenyésző mennyiségben található.
A CBD a THC mellett legtöbbet tanulmányozott kannabinoid, nem pszichoaktív szer, nem kábítószer, bódító, „felpörgető” hatása nincs, de számos kedvező egészségügyi hatására derült fény.
(Hasonló a helyzet a máknál is: létezik alacsony ópiát tartalmú étkezési mák, és magas ópiát tartalmú gyógyszerészeti mák. Ez utóbbiból fájdalomcsillapítók készülnek.)
A CBD kutatása, orvosi vizsgálata az 1990-es években indult meg, amikor az emberi szervezetben felfedezték az úgynevezett endokannabinoid rendszert (ECS).
