- amikor valójában nincs is szükségünk rá? Mert nem az íze miatt, az biztos!
A megrögzött húsevők előszeretettel mondják, hogy „az ember emésztőrendszere közelebb áll a ragadozókéhoz, mint a növényevőkéhez, mert nincs hétrekeszes gyomrunk, mint például egy tehénnek” (mondjuk, nem is csak füvet eszünk).
A vegetáriánusok szerint viszont az emésztésünk jobban hasonlít a növényevőkéhez, mint a ragadozókéhoz, mert nincsenek a hús felaprításához szükséges fogaink, emésztőenzimjeink kevésbé hatékonyak, egy oroszlánéhoz képest, és a bélrendszerünk arányaiban sokkal hosszabb, mint egy ragadozónak (ezért tovább pang a beleinkben a le nem bontott fehérje).
Azt egyik tábor sem teszi hozzá, hogy az ember emésztőrendszere gyakorlatilag „csereszabatos” egy disznóéval (tényleg át lehetne ültetni – sőt tökéletesen működőképes is lenne). És mit eszik egy disznó (normál, szabad körülmények között)? Gyümölcsöt, zöldeket, magvakat, gumókat, gyökereket; ha megtalálja megeszi a tojásokat, fiókákat, a kisnyulat, de az erdőben, rájár a dögre is. Vagyis mindenevő.
Mi is mindenevők vagyunk. Az, hogy emésztőrendszerünk képes többféle tápanyagot is hasznosítani, annak köszönhetjük, hogy fajunk az egész bolygón képes volt elterjedni, mert mindenhol alkalmazkodtunk az elérhető táplálékforrásokhoz.
A Természet minden fajt úgy hozott létre, hogy a táplálék megszerzésére fordított energia, ne legyen több, mint amit maga a táplálék ad.
Az ember a trópusokról származik, ahol mindig volt könnyen elérhető gyümölcs, friss hajtás, amiért szó szerint csak a kezünket kellett kinyújtani, vannak magok, termések és könnyen kiásható a földből a magas keményítő (energia) tartalmú gumó, gyökér is. Egyszerűbben megszerezhető táplálékok ezek, mint a hosszú, bizonytalan üldözés során esetleg elejthető zsákmányállat (vagy a vadászból lett zsákmány). Fehérjéhez egyébként a legkönnyebben a tengerpartokon könnyen összegyűjthető kagylókból, rákokból és kis halakból juthattunk – már aki a partokon élt.
Az északi sark környékére került eszkimók is alkalmazkodtak és fő energiaforrásuk zsír lett (nem a hús), mert más, nagy energiatartalmú ételhez nem igazán jutottak hozzá.
A tipikus ragadozók – például az oroszlán – emésztőrendszere kifejezetten a fehérjék lebontásához alkalmazkodott. Ollós zápfogaik felaprítják a húst, erős gyomorsavuk és fehérjebontó enzimjeik hatékonyan bontják le a fehérjéket. Az emberhez képest rövid bélrendszerük optimálisan szívja fel a tápanyagokat és vastagbelük gyorsan üríti a bomlástermékeket. (Egy 200 kg-os oroszlán vastagbele nagyjából akkora, mint egy 90 kg-os emberé.)
Egyébként a friss zsákmányból a ragadozók először magasabb tápanyagtartalmú belsőségeket és zsírosabb részeket fogyasztják el, a kevésbé jól hasznosítható sovány húst hagyják utoljára.
Egy kifejlett oroszlán egyszerre 20-
A negyedik napra kiürül a gyomra és enne valamit, de Afrikában addigra a dögevők minden maradékot eltakarítottak. El kellene menni valami kajáért, de a szavannán nincs Tesco, úgyhogy fogni kell valamit.
Kutatások szerint csak nagyjából minden 5-dik, 7-dik vadászat jár zsákmányszerzéssel, tehát egy ragadozó hetente csak egyszer, kétszer eszik húst.
És Ön? Ragadozó, - vagy nem?
Az, hogy képesek vagyunk megemészteni az állati fehérjéket, még nem jelenti azt, hogy szükségünk is van rájuk. Valójában fehérjeépítő aminosavakra van szükségünk, amelyek minden elő anyag alkotórészei és minden szükséges megtalálható a növényekben is. (A fehérjeépítő aminosavakról itt olvashat.)
Szervezetünknek az ételekből három fő energiaforrás áll a rendelkezésére: a szénhidrátok, a zsírok és a fehérjék.
Ez egyik mai táplálkozási problémánk abból adódik, hogy ezeket ma egyszerre fogyasztjuk, méghozzá túl nagy mennyiségben. Ezt azért engedhetjük meg magunknak, „mert a szemetet olcsón adják”. Erről bővebben itt olvashat.
A másik probléma a táplálék összetevők arányában van. Régen az alap táplálékot mindig a könnyen elérhető és nagy mennyiségben megtalálható zöldségek, gyümölcsök és a keményítőtartalmú gabonák, gyökerek jelentették. Állati fehérje csak ritkán, kis mennyiségben, inkább csak kiegészítőként került ezek mellé. Ha viszont nagyobb mennyiségű húshoz jutottunk, akkor húst ettünk hússal, mivel hosszabb távon eltartani nem lehetett és különben is – most van, bőséggel.
Ez a szemlélet meg maradt a disznóvágásoknál is. Ez az alkalom mindig egy ünnep volt a családoknál – hiszen a nyár után csak most került hús az asztalokra.
Megszoktam kérdezni: „Disznóvágáskor hány kiló tésztát szoktak kifőzni?” A válasz az, hogy semennyit, hiszen most bőség van és húst eszünk hússal – legfeljebb savanyúsággal.
A mai táplálkozásunk a hagyományos paraszti étrendből ered (erről bővebben itt) és gabona, zöldség alapú étkezést folytattunk, - csakhogy ma már minden nap kerül mellé valamilyen hús is, és ezzel fel is borultak a természetes táplálkozási arányok.
Tehát a címben feltett kérdés valójában így szól: Miért eszünk ilyen sok húst (tojást, tejterméket)?
Legtöbben erre azonnal rávágnák, hogy: „Mert szeretem” és hogy „Mert finom”.
Az, hogy szeretünk-e egy ételt az inkább a kulturális hatások, a szokások következménye. Sok gyerek pici korában ösztönösen nem akar húst enni, de később – a környezeti hatások miatt – már megeszi, „megszereti”.
Erre jó példa nálam az a kislány, aki 4 éves korában anyagcsere problémák miatt került hozzám. Az anyuka büszkén mesélte, hogy a gyerek 3 éves koráig egyáltalán nem volt hajlandó húst enni, de most már megeszi – igaz, csak a rántott húst. Kiderült, hogy a vidéken dolgozó apuka kedvéért minden hétvégén rántott hús van ebédre. Vagyis nem azért eszi meg a kislány a húst, mert jó neki, hanem mert egy kellemes élmény kötődött hozzá. Csak megemészteni nem tudta rendesen.
Az viszont biztos, hogy a többség nem az íze miatt eszik húst!
Sokaktól megkérdeztem, hogy milyen íze van például a csirkemellnek, de legtöbben nem tudták megmondani, vagy azt mondták hogy „semmilyen” (akkor meg miért eszi?) Egyszer mondta valaki, hogy „halízű” - a tápba kevert halliszt miatt.
Valójában az ételek ízét – a húsokét is – a fűszerezés adja! Tehát a fűszerek miatt szeretjük a „hús ízét” és nem magát a húst.
Egyszer egy főzőműsorban megkérdeztek egy sztárszakácsot, hogy mi a marha steak fűszere. Azt válaszolta:
- "Maximum só és bors! Mert ha nem szereted a hús ízét – akkor ne egyed!"
Mi meg ugye elnyomjuk a hús ízt - fűszerekkel.
A húsok saját íze főzéskor természetesen ad egy plusz ízt az ételnek, de ha belegondolunk – ízében – nem sok különbség van egy paprikás krumpli és egy csirkepörkölt íze között. Az erőteljesebb ízű húsokat, mint például a marha és a vadhúsok a legtöbben nem is szeretik.
Sokan mondják, „ha nem eszek húst, nem lakok jól!” Ez nem igaz.
Egyszerűen az történik ilyenkor, hogy a szükségesnél több fehérje lebontása megterheli, lelassítja az emésztőrendszer működését és ez teltségérzetet okoz. A következmény viszont gyomorsav problémák és puffadás lesz, mivel a lebontás helyett bomlási, erjedési folyamatok indulhatnak be.
„Fizikai munkát végzek, nekem kell a hús!” – hallom sokszor.
A munkavégzéshez nem fehérje, hanem energiaforrás kell. Mint említettem három energiaforrásunk van és ezekből legkönnyebben a keményítőkből, szénhidrátokból juthatunk energiához.
A Föld lakosságának legnagyobb része nem eszik húst, vagy csak nagyon ritkán jut hozzá, mégis elvégzik ugyanazt a fizikai munkát, mint aki húst eszik.
Nagyon sok élsportoló, olimpiai bajnok él vegetáriánus étrenden, sőt vegetáriánus testépítők is vannak. Tehát sem a fizikai energiához, sem az izomépítéshez nem szükséges a hús.
Sőt! Sokszor a fehérjék megemésztése inkább energiát vesz el és nem ad.
Elég csak egy kiadós hétvégi ebéd utánra gondolni, amikor a húsleves és a pörkölt után nem sok kedve van az embernek rohangálni, csak ül bágyadtan – és emészt.
Egyszer egy testépítő blogban olvastam a következőket:
„Ha szálkásítani akarsz (zsírt égetni), akkor rizst kell enni és sovány húst. A rizs biztosítja az energiát (na ugye), a sovány hús pedig a fehérjét adja az izmoknak. Különben is, a hús megemésztése 30 %-kal több energiát igényel, mint amit a hús ad, így gyorsabban tűnik el az izmokról a zsír.”
Na, komám! - gondoltam, - Te sem gondoltad végig, amit írtál. Ugyanis konkrétan azt írja, hogy a fehérjék megemésztése energiát vesz el. És ez igaz is. Ezért tud működni – egy darabig – a magas fehérjetartalmú diéta fogyókúránál.
Ja! Csak még megemlítem, hogy a feleslegesen elfogyasztott ételekből származó bomlástermékek közömbösítése és kiürítése is plusz energiát igényel. Nem beszélve a későbbiekben kialakuló egyéb egészségügyi problémákról.
A nyugati társadalmakat sújtó betegségeket – elhízás, magas vérnyomás, cukorbetegség, rák – civilizációs betegségeknek, illetve a bőség betegségeinek is nevezik.
A nagyüzemi hús- és tejtermelésnek köszönhetően ma már több húst és tejterméket állítanak elő, mint amit képesek vagyunk elfogyasztani. Ezt nem a természetnek köszönhetjük, hanem a speciális tápoknak és egyéb kiegészítőknek, amivel a szerencsétlen állatokat etetik. Ezek nem igazán használnak az állatoknak (sem), de ezektől gyorsabban meghíznak és levágják őket, mielőtt valami komolyabb betegség kialakulna náluk.
A túltermelés miatt az húsfélék ára lement – a minősége még jobban -, így most már olyan ételek is naponta kerülnek a családok asztalára, amelyek régebben ünnepi ételnek számítottak.
Egy nemrégiben közzétett kutatás szerint a nagyobb mennyiségű húsfogyasztás leginkább a szegényebb, az alsó középosztályra jellemző.
A valódi szegények még mindig nem engedhetik meg maguknak még az olcsó húst sem, míg a tehetősebbek jó része már tudatosabb, és megnézik, hogy mit esznek. Inkább kevesebb, de jó minőségű húst (és más élelmiszert) fogyasztanak, nem ragaszkodnak ahhoz, hogy naponta egyék nagyszüleik ünnepi ételeit.
Pár éve jelent meg nálunk a Statisztikai Hivatal egyik vizsgálata, ahol egy pesti, szegény család étkezését elemezték egy hónapon keresztül.
A lényeg az volt, hogy egy öt tagú, gyakorlatilag csak alkalmi munkából és szociális ellátásokból élő család mindennapi főétkezését ki tudta hozni fejenként, napi kb. 350 forintból, úgy hogy szinte minden étkezésnél került valamilyen húsos fogás az asztalra.
Ez nyílván az olcsó alapanyagoknak köszönhetően sikerült (csirke farhát, szárny, pulykanyak, stb.), de akkor sem tudtak meglenni a minden napi húsleves, pörköltek és sültek nélkül. Gyümölcs és zöldség gyakorlatilag nem is szerepelt a havi étrendben, pedig nagyszüleik még valószínűleg ezeken és kenyéren éltek (80-90 évig).
…és még csodálkozunk, hogy világelsők vagyunk az emésztőrendszeri daganatokban.
