Jó és rossz hírek

Nem Magyarországon fordul elő a legtöbb daganatos megbetegedés a fejlett világban, mégis nálunk halnak meg a legtöbben daganat miatt. Mi ennek az oka?

Hazánkban naponta nagyjából 90 ember hal meg valamilyen daganat miatt, a vastagbélrák előfordulásában pedig világelsők vagyunk, évi 5000 halálozással. (Ezek az adatok 5-6 évesek, a helyzet azóta csak rosszabb lett. Forrás:cancerindex.org

 

A kormány megelőzési programjában növelni szeretné az ingyenes szűrővizsgálatok számát – ami viszont önmagában semmit sem ér, hiszen ezzel legfeljebb csak több daganatos beteget találnak, de egy szűrővizsgálat a betegség kialakulását nem akadályozza meg. A kiváltó okokat a felderítés és a kezelés nem szűnteti meg.

Hiába a felvilágosító és szűrő kampányok, ha az emberek fejében nem történik változás és minden erőfeszítés ellenére évente nő a daganatos megbetegedések száma.

A daganatos betegségek kialakulásának legfőbb oka pedig az életmódunk és a táplálkozásunk! Plusz nehezítő tényező a betegek hozzáállása és gondolkozása.

Erre egy jellemző példa:

- Bejött hozzánk egy család, hogy egyikőjüknek „hirtelen daganata lett”.

- Az nem lett, hanem hosszú évek kitartó munkájával csinálta – válaszoltam.

Nálunk még nagyon sokak fejében az van, hogy a daganat is olyan betegség, mint amit csak úgy „elkap” az ember és az orvos majd megoldja a problémát. Hát nem!

Egy vastagbélrák jellemzően 5-10 alatt alakul ki és jut el abba a stádiumba, hogy már tünetet okoz. Ha ezt korábban észreveszik és megműtik, de a kiváltó fizikai és lelki okokat nem szűntetik meg a daganat legtöbb esetben kiújul. (Igen, vannak lelki okai is egy daganat kialakulásának, de ezzel az orvostudomány ma még nem foglalkozik.)

A gyógyulás és a megelőzés érdekében a beteg teheti a legtöbbet magáért, és minden más csak segíthet ebben. (Erről bővebben itt.)

 

A daganatok korai felismerése nagymértékben javítja a (végleges) gyógyulási esélyeket, és ha ez a kiváltó okok megszűntetésével, - minimum életmódváltással - is jár, akkor van esély a teljes gyógyulásra. Hiszen az az életmód amit, a beteg eddig folytatott az vezetett a betegség kialakulásához. Ha nem változtatunk ezen, nem várhatjuk a csodát. (Kutatásuk szerint a daganatokat 86 %-ban az életmód okozza.)

Vannak beszámolók csodálatos gyógyulásokról is, de ez leginkább attól függ, hogy milyen daganatról van szó. Statisztikailag a gyógyulási/túlélési arány jónak mondható (inkább csak elfogadható), de statisztikailag bármilyen eredményt ki lehet mutatni, - az igényeknek megfelelően.

Az 5 éves (miért pont 5 év?) gyógyulási/túlélési arány az összes daganat típus esetén átlagosan 50-55%. Ezt úgy lehet értelmezni, hogy minden második daganattal diagnosztizált beteg él még tünetmentesen 5 év múlva. Ezután – hivatalosan - gyógyultnak tekintik.

De úgy is tekinthetjük, az 50%-ot, hogy vagy meggyógyul, vagy nem, de ez már nem hangzik jól, ezért nem ez a hivatalos nézőpont.

Tovább árnyalja a statisztikai képet, hogy melyek szervet érintő daganatról van szó.

Egyszerűsítve: Könnyen eltávolítható, illetve külső szervi daganat esetén (például bőr, mell, here és nőgyógyászati) a nemzetközi statisztikák szerint a gyógyulási arány 95-98 %, ami szinte tökéletes eredmény. Ezek a szervek kevésbé kapcsolódnak más belső, létfontosságú szervhez, így a műtét után a továbbterjedés esélye minimális.

Belső szervi, létfontosságú szerveket érintő daganatok esetén (például tüdő, bél, gyomor, máj, hasnyálmirigy) az 5 éves túlélési/kiújulási arány már csak 5-15%.

Így jön ki összességében a nagyjából 50%, és Magyarországon ezek a számok rosszabbak, mint a nemzetközi, vagy akár EU-s adatok. (Ennek is megvannak az okai, de erről majd később.)

A hagyományos orvosi terápiák a kezelés eredményének tekintenek minden gyógyulást, ami statisztikailag kimutatható, és nem veszik figyelembe a beteg saját törekvéseit a gyógyulás érdekében, hanem minden kedvező eredményt csak a kezelésnek tulajdonítanak.

Így ezekből az adatokból nem tudhatjuk, hogy mennyit segített a beteg életmódváltása, a táplálkozás megváltozása, a gondolkodásmód megváltoztatása, és hogy a kezelés mellett milyen alternatív megoldásokkal próbálkozott a páciens.

Ha meggyógyul, akkor azt úgy tekintik, hogy az csak a kezelés eredménye lehetett. A legtöbb esetben (nálunk) az orvost nem is érdekli, hogy a beteg mit tesz még a saját érdekében.

Ha a beteg nem vesz igénybe orvosi segítséget (igen, ilyen is van) és meggyógyul, azt egyszerűen csodának, vagy csodálatos kivételnek tekintik. 

 

…és hogy miért 5 évet néznek?

Statisztikailag az ötödik évfordulónál vannak még elfogadható (50% feletti) gyógyulási adatok, minden daganat típust számításba véve. A hatodik évtől például melldaganat esetén a megszokott orvosi kezelések után (műtét, kemó és/vagy sugár) a kiújulási, áttétképződési arány már 60-70% körüli. A hosszú távú (8 évet meghaladó) túlélési/kiújulási arány viszont már csak 2% körüli, a belső szervi daganatok esetén.

Tehát húzzunk egy határt 5 évnél és ezután már gyógyultnak tekinthető a beteg, - és ez jobban is mutat a statisztikákban.

Az orvoslás felelősége

Megértem, hogy az orvosok túl vannak terhelve, de miért van az, hogy más országokban több daganatos beteg van mint nálunk, mégis itt halnak meg többen rákban?

Néhány adat:

Németországban 100 ezer főre 284 rákos megbetegedés jut. Az újonnan diagnosztizált betegek számához viszonyítva a halálozási arány 40%.

Csehországban több a rákos megbetegedés, 100 ezerből 294 fő, az új betegek száma hasonló, mint nálunk, a halálozási arány 46%.

Magyarországon 100 ezer főre 285 daganatos jut (tehát mint a németeknél), évente 50 ezer új beteget diagnosztizálnak és az új betegekhez viszonyított halálozási arány 66 %, közel 33 ezer ember évente.

A hazai daganatkezelések jellemzője, hogy szinte minden rákos beteg automatikusan kap valami utókezelést a műtét után. Máshol ez egyáltalán nem így van. 

Nálunk az orvos számára protokoll előírja a „szentháromság” használatát (műtét-kemó-sugár). Ezekből lehet választani, kombinálni.  Az orvos saját felelősségére nem tér el a protokolltól, hiszen így Ő mindent szabályosan csinál, felelősség semmiért nem terheli, a beteg különben is aláírta a beleegyező nyilatkozatot, miszerint „mindenről teljes körűen tájékoztatták”.

Egyénre szabott, célzott daganatterápia nálunk szinte nincs.

Lássuk máshol hogy zajlik a daganatos betegek gondozása.

A következőket egy Németországban élő, mellműtött hölgy mesélte:

A műtét után behívták az „onko-team” elé. Ez állt: a sebészből, aki műtötte, egy onkológusból, akihez a kemoterápia tartozik, egy radiológusból a sugár miatt, egy belgyógyász-természetgyógyász orvosból, egy táplálkozás szakértő dietetikusból, és egy pszichológusból. (és nálunk?)

A sebész elmondta hogy zajlott a műtét, mi a szövettan eredménye, és hogy további sebészeti beavatkozás szükséges, vagy sem.

Az onkológus és a radiológus elmondta, hogy kemo/sugár kell, vagy lehet-e, melyek az előnyei hátrányai és mik lehetnek a következményei.

A belgyógyász-természetgyógyász elmondta, hogy milyen más, alternatív lehetőségek vannak, és a beteg fordultat tanácsért a táplálkozás szakértőhöz, pszichológushoz.

A BETEG DÖNT! Bármelyik orvos tanácsait választhatja (akár többét is) és a kontroll vizsgálatok alapján átmehet a másik orvoshoz is.

… és nézzünk néhány konkrét, friss esetet a hazai „rákgyógyításból”

Mellrák 1.: Idősebb nő kemény csomót talált a mellében. A szövettani vizsgálat egyértelmű daganatot mutatott. Mivel egy keményfalú, jól körülhatárolt, betokosodott szöveti gócról volt szó ilyenkor egy bő ráhagyással szokták kimetszeni a daganatot, de ebben az esetben (kis mell, idősebb páciens) inkább a teljes mellet eltávolították – a „biztonság kedvéért”.

A szövettan is igazolta az előzetes diagnózist, miszerint egy betokosodott daganatról volt szó és terjedésnek, áttétnek nincs nyoma, véreredményei, tumormarkerei jók. A magán úton elvégzett CT, röntgen és ultrahang sem mutatott semmit.

A protokoll szerint kezelőorvosa kemoterápiát javasolt – „a biztonság kedvéért” ???

Megkérdeztem: Ha a legmodernebb orvosi vizsgálatok szerint nincs kimutatható rákos sejt a szervezetében, mit akarnak megmérgezni? Az egészséges sejteket?

A hölgy nem vállalta a kemót, hanem elment magánúton „Professzor-Doktor-Atyaúristen” onkológushoz. A professzor azt mondta, hogy megérti, hogy nem vállalja a kemót, de „a biztonság kedvéért” a sugárkezelés nem ártana (a sugárzás nem árt???).

A doktor azt mondta, hogy mivel az eredményei jók ráér később is elkezdeni a kezeléseket, menjen el nyugodtan nyaralni.

Kérdéseim:

- Ha lennének daganatos sejtek (vizsgálatok szerint nincsenek), akkor nem a lehető leggyorsabban meg kellene állítani őket és elkezdeni a terápiát? Ha pedig nincsenek és ezért nem sürgős – akkor minek a sugárkezelés (leszámítva azt a pénzt, amit ezért a kórház és az orvos kap)?

- Levették az egész mellet, mit akarnak sugarazni?

A páciens úgy döntött, hogy elfogadja az orvosa javaslatát, de jobb túl lenni az egészen a lehető leghamarabb és felvette a 15 sugárkezelést.

A kezelések után egy hónappal járt nálam kontrollvizsgálaton, a teszt mellhártya-nyirok terhelést mutatott (előtte ez rendben volt). Azt javasoltam, hogy csináltasson tumormarker vizsgálatot. Felírtam mit kellene megnézetni.

Elment a professzorhoz, aki azt mondta:

- Ja, azt tényleg meg lehetne nézni, csináltassa meg. (Neki ez eszébe sem jutott.)

Az eredmény: nyirokdaganatra utaló értékek emelkedettek, tüdőrák értékek a maximumon. Most várjuk a fejleményeket és próbáljuk felturbózni az immunrendszert.

Mellrák 2.: Nagyjából a fenti esettel egyszerre találkoztam ezzel a beteggel is. Az előzetes vizsgálatok nem mutattak terjedő, rosszindulatú elváltozást. Egyéb tünet, probléma nem volt. Műtétet javasoltak.

A műtét előtt két nappal újra bejött hozzánk a hölgy és megmutatta az orvosi papírokat, hogy magyarázzam el mi van rajtuk, mert az orvosi „kódnyelvet”  (latin kifejezéseket és a rövidítéseket) nem érti.

Megdöbbenve láttam, hogy az iratok között már ott van a beteg által aláírt beleegyező nyilatkozat a kemoterápiára (még azt sem tudták mit találnak majd a kivett szövetekben). A kezeléseket a műtét utáni 4. napon elkezdték.

A legutóbbi hírek a beteg férjétől érkeztek: a beteg lefogyott, leépült, ágyban fekszik.

...és hogy pozitív eset is legyen (sajnos ebből van a kevesebb):

70 éves betegnél gyomorrákot diagnosztizáltak, eltávolították a gyomor kétharmadát. A kórházból azzal a tanáccsal engedték ki, hogy „egyen könnyen emészthető ételeket”. Ennyi.

Kemót, sugarat nem kapott. Néhány tumormarkere határérték feletti.

Elkezdte szedni azokat a kiegészítőket amelyeket javasoltam.

Az orvosi tanács szerint néhány hét múlva már mindent ehet, de én feltettem a kérdést:

  • Ha tulajdonképpen nincs gyomra, hegy ehetné már ez eddigi ételeket? (Eddig sem tudta megemészteni őket, ebből lett a rák.)

Úgy gondoltam, ennyi idős korban már nem tudom „reform étrendre” ráállítani, ezért azt javasoltam:

  • Egye azt, amit gyerekkorában!

A következő orvosi kontrolra vérképe normalizálódott, értékei javultak. Orvosa azt kérdezte – szó szerint: „- Maga meg mitől van ilyen jól?”

A két éves kontrolon jutott az onkológus eszébe, hogy a gyomorrák diagnosztizálásakor a vastagbélben is találtak polipokat. - Azokkal meg mi lett? Azokból azóta bármi kialakulhatott! Elfelejtették.

Az új béltükrözés semmilyen elváltozást nem talált, a polipok eltűntek.

Most, több mint két évvel a műtét után a (volt) beteg minden értéke normális, közérzete jó.

Elmondása szerint jobban érzi magát, mint tíz évvel ezelőtt. Táplálkozásában a régi hagyományos „paraszti” étrendet követi.

 

Összegzés

Tudom, hogy ilyen esetekben lehetetlen jól dönteni. Minden csak utólag derül ki.

A gyógyulása érdekében a legtöbbet mindenki saját maga teheti. Ne várjon csodát az orvosoktól, vagy a csodaszerektől.

Sokféle megoldás létezik, ami segítheti a gyógyulást, a döntés és a felelősség minden esetben kizárólag a betegé.

A kemoterápia és a sugárkezelés nem gyógyítja a rákot (ezt nem is állítja senki és a rákgyógyszer feltalálásáért még senki sem kapott Nobel-díjat). Tudomásul kell venni, hogy a kemó és a sugár is rákot okozhat.

Hogy miért adják akkor mégis ezeket a betegeknek? Ehhez idéznék egy részt egy daganattal kezelt orvos könyvéből:

„Mikor megkérdeztem onkológusomat, hogy miért adnak kemoterápiát, ha tudjuk, hogy nem gyógyítja meg a rákot, azt válaszolta:

- Még mindig jobb, mintha nem csinálnánk semmit! Pszichésen biztosan. „

Mielőtt valaki megkérdezné: Miért jönnek hozzánk a daganatos betegek?

Mivel a betegek az orvosuktól kevés, vagy semmilyen információt sem kapnak arról, hogy ők maguk mit tehetnének a saját érdekükben, ezért érdeklődnek más forrásból.

Legtöbben betegtársaik tanácsára jönnek hozzánk, de többeket az onkológiai osztály személyzete (nem az orvosok), vagy háziorvosuk küldi ide felvilágosításért olyan témában, amihez ők nem értenek.

Két rövid eset az orvosok „széleskörű” tudásáról (tisztelet a kivételnek!). Az alábbi két eset egy napon történt:

Bejött egy család tanácsért, mert mikor kérdezték az onkológust, hogy mit szedhet a beteg, és az azt mondta:

- Én nem értek ezekhez, de menjenek el egy „bioboltba”, ott majd megmondják mik vannak. Ha van felesleges, kidobni való pénzük, akkor szerintem bármit szedhet – csak C-vitamint ne!

Pár óra múlva jött egy másik család, másik városból. Ők is kérdezték az orvosukat, hogy mit szedhetnek. Az orvos válasza:

- Ne szedjen semmit a beteg, teljesen felesleges – legfeljebb csak C-vitamint . – mondta a szakember.