A jód nélkülözhetetlen a szervezet normális működéséhez, hiánya következtében a teljes hormonrendszer működése felborulhat, ezért szakmailag nemigen magyarázható a jód érthetetlen mellőzése a gyógyításban (hacsak az nem, hogy nem lehet szabadalmaztatni, így nagy haszonnal eladni). Orvosi körökben a „jód fóbia” már világszerte terjed, felülírva a szervezetünk alapvető biológiai működését.
Az élet a jódtartalmú tengerben keletkezett és a jódtároló képességünk évmilliókon át megmaradt, mert szükségünk van rá. Az emberi szervezetben nagyon kevés jód van, ennek több mint 70%-a a pajzsmirigyben tárolódik, a többit a sejtjeink és az immunrendszerünk használja. Miért kell akkor száműzni a jódot?
A probléma oka Amerikából ered. Az innen származó orvosi ajánlásokat legtöbbször kontrol nélkül veszik át az európai gyakorlatba is, nem költenek arra pénz, hogy megismételjenek, ellenőrizzenek egy vizsgálatsorozatot.
Amerikában a jódhiányos pajzsmirigy alulműködés nagyon ritka. Ott a termőföld is többnyire tartalmaz elegendő jódot és az amerikaiak nagy része rendszeresen fogyaszt tengerből származó élelmiszert. Jódhiány jellemzően a szegényebb rétegekben fordul elő, akik gyorsételeken és „ételszerű” ipari ételeken élnek. Ott régebben még rutinszerűen adagoltak is a jódot az ételekhez, például a kenyérhez.
Az USA-ban az autoimmun pajzsmirigy betegségek a gyakoriabbak, így a kutatások is leginkább ez irányban folynak (mi meg csak átvesszük az ottani protokollt).
Magyarországon viszont teljesen más a helyzet! Az ország talaja jódban szegény (lásd a térképet), ezért az itt termelt élelmiszereink és vizünk sem tartalmaznak elegendő jódot, a magyar ember pedig nem igazán eszik tengeri herkentyűket. A hazai lakosság nagy része jódhiányos, de ez nem mindig derül ki, amíg nincs valami más probléma. Az orvos pedig csak a tünetet kezeli, az okot nem vizsgálja, hiszen Ő csak a tünetek kezeléséből él.
