A mai orvoslás legnagyobb hibája az, hogy nem a betegségek valódi okát próbálják kideríteni, hanem az orvosok csak a tüneteket próbálják enyhíteni.
Mostanában több olyan ember jött hozzám vizsgálatra, akiknél végül az derült ki, hogy hormonális problémájuk van, de mégsem a hormonrendszerükkel van a gond (illetve mégis).
Miért nem értenek az orvosok a hormonrendszer problémáihoz?
A hormonrendszer – mint a neve is mutatja – egy rendszer, de a mai orvoslás nem rendszerként, hanem szervenként kezeli, és mindegyiknek meg van a saját orvosa, aki nem szól bele (és nem is ért hozzá) a kollégája szakterületéhez. Így – szokás szerint megint csak a betegséget kezelik, de az emberrel senki sem foglalkozik.
A hormonrendszer egy bonyolult, összetett működésű rendszer, - de valójában egy szerv. Annyira összetett és egyszerre szerteágazó, bonyolult a működése, hogy az egésszel nem is foglalkozik senki. Pontos működése sem teljesen világos.
Legfontosabb részei és feladataik - egyszerűen:
- az agyalapi mirigy (hipofízis), ami az egész fő szabályozója, a hormonrendszerünk „karmestere”.
- tobozmirigy, az alváshormon (melatonin) termelője. (ez a fejtetőn van)
- pajzsmirigy; a „kis főnök” szintén szabályozó szerepet tölt be, hozzá (is) tartozik az energia háztartás, az immunrendszer, az emésztés és sok más (még nem is tudjuk pontosan, hogy mi) működése.
- csecsemőmirigy; az immunközpont, a nyiroksejtek szabályozója.
- a mellékvesék (többek között) növekedési hormont, stressz hormonokat, és a nemi hormonok alapanyagát is (DHEA-S) termelik.
- hasnyálmirigy; az emésztés, a lebontás felelőse.
…és ide tartoznak a petefészkek és a herék is.
Úgy lehet legjobban elképzelni ezt a rendszert, mint egy gyöngysort, ahol, minden szerv egy-egy gyöngyszem – és mindegyiknek van külön orvosa (sőt némelyiknek még több is, mint például endokrinológus, immunológus, diabetológus, gasztroenterológus, neurológus, pszichológus, nőgyógyász, stb.), de egyik sem ért az egészhez.
Ha ebbe a rendszerbe bárhol beavatkoznak, az kihat a teljes rendszer működésére (de az orvosoknak ez nem is baj, hiszen a kollégának is meg kell élnie valamiből). Mintha egy láncon összeroppantanánk egy gyöngyöt, és utána csodálkozunk, hogy a szemek elcsúsznak a helyükről, és az egész már nem olyan, mint régen volt.
Az immunrendszer, a gyulladások és a pajzsmirigy kapcsolatáról és félrekezeléséről már itt írtam részletesen, a mostani esetek viszont inkább a táplálkozással voltak összefüggésben (ehhez ugye nem ért egy endokrinológus, nem az ő szakterülete).
A mostani felméréseknél a problémák a következők voltak:
- ciszták, gócok, (petefészek, mell),
- „korai menopauza”,
- fogantatási zavarok,
- rendszertelen menstruáció (fiatal),
- alhasi fájdalom, görcsök.
Az elvégzett teszt egyértelműen kimutatta, hogy nem a szervezet működésével van elsősorban baj (ezért nem találtak semmi konkrét betegséget az orvosok), a problémák fő okát az ételekkel bevitt hormonok okozzák.
Fiatalok esetében különösen aggasztó az orvosi hozzáállás: szabálytalan, vagy fájdalmas menstruáció, esetleg pattanásos bőr esetén szinte rutinszerűen írnak fel hormonkészítményeket (gyakorlatilag fogamzásgátlót), már akár 13-14 éves kortól is.
Az emberi szervezet teljes kifejlődése 22-24 éves kor körül fejeződik be. Ha már tizenéves korban kémiailag beavatkoznak a hormonrendszer működésébe, jó eséllyel akadályozzák, blokkolják a hormonrendszer normális fejlődését, kialakulását. Ezért nem igazán lehet csodálkozni azon, hogy egyre több fiatal pár küzd fogantatási problémákkal, vagy a későbbiek során más hormonális eredetű betegséggel (például akár az elhízással).
Ha kémiai szerekkel beavatkoznak például a pajzsmirigy működésébe, akkor a következmény anyagcserezavar, inzulinterhelés, cukorbetegség lehet. Ha pedig feleslegesen kap valaki inzulint (pl. inzulinnal sem jó a vércukra), akkor nem kell csodálkozni, ha még jobban hízik (az inzulin növekedést serkentő hatású) és pajzsmirigy problémái lesznek. Ha valaki hosszú időn át szed fogamzásgátlót (főleg, ha korán kezdi) jó esélye van emésztési- és pajzsmirigy problémákra.
…és nem csak a tablettákkal bevett hormonkészítményekről, hanem a mai táplálkozással, az ételekkel bevitt hormonokról is szó van.
Konkrétan leginkább a tejben, tejtermékekben és a nagyüzemileg előállított húsokban, zsírokban felhalmozott hormonok és hormonális hatású anyagok okozhatnak zavarokat.
A mostani egyik vizsgálatnál például a tejben (sajtban) levő hormonok gyakorlatilag blokkolták a mellékvesék saját nemi hormontermelését. A szervezet persze küzd, ezért néha van peteérés (menstruáció), néha pedig elmarad (relatív progeszteron hiány).
Egy másik esetnél pont a fordítottja történt: a szervezet fokozott hormontermeléssel próbálta kompenzálni, egyensúlyba hozni a kívülről bevitt hormonok hatását.
Tulajdonképpen az orvosok is ezzel próbálják csökkenteni a tüneteket, mivel a felesleges hormont nem tudjuk kivenni a vérből, a normális – de arányaiban kevesebb – mennyiségű másik hormont próbálják mesterségesen megemelni, hogy az arányok normalizálódjanak. Lehet, hogy a szintetikus hormonnal a hormonarányok javulnak, de így valójában egyik sem lesz jó – és a probléma oka ki sem derült. (Az úgynevezett „természetes”, növényi hormonpótlás buktatóiról itt olvashat részletesebben.)
A legtöbb esetben (első lépésként) az orvosok vérvétellel hormonszint meghatározást kérnek – de nem igazán jutnak vele előre. Sokszor (szerintük) minden rendben van, csak a páciensnek vannak problémái.
Láttam már olyan vérvételi eredmény (ami az orvos szerint tökéletes) ahol az ösztrogén szint, határon belül, de a maximumon, a progeszteron érték pedig a minimum közelében volt. A ciklus során ezek az értékek folyamatosan változnak, de ilyen szélsőséges eltérésnek nem lenne szabad lennie. Azzal pedig, hogy a prolaktin szint a maximum érték több mint háromszorosa volt azzal az orvos egyszerűen nem tudott mit kezdeni, ezért tudomást sem vett róla – „ez teljesen rendben van”.
Hogy miért nem foglalkoznak ezzel az orvosok?
Az endokrinológus, nőgyógyász, andrológus (férfiaknál) csak a hormonrendszert és az ivarszerveket nézi és eszébe sem jut, hogy a táplálkozásnak bármilyen köze is lehetne ezek működéséhez. Ő nem táplálkozás szakértő, nem gasztroenterológus („bél-gyógyász”).
Aki ért az emésztőrendszer működéséhez, az tudja, hogy a feleslegesen bevitt, és/vagy nem tökéletesen lebontott tápanyagok (leginkább fehérjék), az belekben erjedésnek indulnak és saverróziót okozva a belek –ideiglenesen és részlegesen – áteresztővé válhatnak (a túlsavasodásról bővebben itt). Ez nevezik „áteresztő bél szindrómának”.
Ennek következtében olyan anyagok (hormonok, fehérjék) is bejuthatnak a véráramba, amelyeket le kellett volna bontanunk, vagy ki kellett volna ürítenünk.
Állati-emberi hormonok
Az állati és az emberi hormonok között valójában szinte semmi különbség sincs, ezért tudnak például sertéshasnyálmirigyből inzulint kivonni a cukorbetegek számára.
Ha az ételekből származó, le nem bontott hormonok bekerülnek a vérbe, ugyanazt a hatást fogják kiváltani, mint a saját hormonjaink. Mivel a hormonok zsírszerű anyagok (előállításukhoz koleszterin kell), legnagyobb mennyiségben a zsírokban, zsírszerű anyagokban, zsírszövetekben halmozódnak fel.
…és mi van nagy mennyiségben a tejzsírban? Egy szoptatós állat hormonjai! Vagyis nagy mennyiségű prolaktin („szoptatós” hormon) és ösztrogén.
Ebből a szempontból a legnagyobb hormonmennyiség a vajban, tejszínben, tejfölben, zsíros sajtokban, és az állatok zsírjában található.
Tapasztalatok szerint a legtöbb problémát a sajtok okozzák. A sajt valójában 8-10-szeresen koncentrált tej, vagyis 10 dkg sajt
Emellett a tejfehérje – a kazein – ez egyik legnehezebben emészthető fehérje. Olyan nehezen bomlik le, hogy a szintetikus műanyagragasztók felfedezése előtt a kazeinből bútoripari ragasztót készítették. Mivel a tejtermékek nehezen emésztetők, nagyobb esély van rá, hogy az emésztőrendszerben erjedésnek indulnak – főleg ha másik fehérjével, hússal együtt eszik.
És itt a másik hormonforrás: az iparilag tenyésztett állatok húsa.
Azt szoktam mondani, hogy „a disznó sem a napfénytől hízik 90 nap alatt 120 kilósra”. Igen lehet, hogy sokak számára ez megdöbbentő, de a valóságban a 20-30 kilós, úgynevezett „választási malac” 3 hónap alatt lesz 120 kilós leadni való disznó. És a csirke sem a napfénytől nő bő egy hónap alatt 4 kilósra (a boltban kapható csirkehús gazdája csak 38-40 napja kelt ki a tojásból).
Ezt a drasztikus súlynövekedést csak a magas fehérjetartalmú táppal (szója és húskivonatok) és különböző hormonokkal, hormonális hatású adalékokkal (premix) tudják elérni. Sőt sok helyen kifejezetten erre a célra kifejlesztett hormonkoktélt injekcióznak az állatokba.
Nemrégiben futott egy sorozat az egyik csatornán, ahol a műsorvezető megkérdezte a marhatenyésztőt, hogy miért van az, hogy az állatok ma 100 kilóval nehezebbek, mint 30 éve.
A farmer büszkén mondta, hogy „ezt részben a speciális tápnak köszönhetjük (értsd: szója, húsliszt és egyéb adalékék), valamint a különleges hormonkeveréknek köszönhetően plusz 7-8 százalékos súlygyarapodást tudunk elérni”. És mutatják, ahogy egy ember oltópisztollyal a kezében sorban oltja be a teheneket.
Sok országban a tejelésben tartott marhákat tilos emberi fogyasztásra értékesíteni (ebből lesz a húsliszt), ott külön tenyésztenek hús marhákat, amiből a hamburger és a steak készül. Nálunk az a tehén kerül a húsboltba, ami már túl beteg ahhoz, hogy tejet adjon.
Ezért van az, hogy sok állattenyésztő és hentes nem hajlandó enni a leadásra tartott, vagy a vágóhídon feldolgozott állatok húsából, inkább külön nevelnek maguknak. Hogy milyen hús vehet ma a boltokban arról itt olvashat bővebben.
Az egyik mostani vizsgálatnál találkoztam először én is (eddig nem teszteltem, de ezután már ezt is fogom nézni), hogy a húsok is jelentősen beavatkozhatnak a hormonrendszer működésébe.
A szója egy másik potenciális veszélyforrás. Amellett, hogy magas tripszin-inhibitor tartalma miatt a szója blokkolja a hasnyálmirigy enzimtermelését és ezzel gátolja az emésztést (erről részletesen itt), ösztrogén stimuláns hatásánál fogva a hormonrendszerbe is beavatkozhat. (Az ösztrogén növekedést serkentő hatását használják ki az állattenyésztésben.)
Nemrégiben volt egy esetem, amikor valaki a szójára reagált be a vizsgálat során, pedig - elmondása szerint – szóját, feldolgozott hústerméket nem fogyaszt. Húsból is keveset, és kizárólag azt a csirkét, amit ő maga nevel a kertjében. Tojást viszont elég sokat eszik, mert a szüleinek „tojásfarmja” van. 
Mikor mondtam, hogy a tápban biztos van szója, azt válaszolta:
- Muszáj szóját keverni bele, mert ha a takarmánynak nincs legalább 17% fehérjetartalma, akkor a tyúkok nem adnak minden nap tojást.
- Hát – normálisan nem is adnának minden nap – válaszoltam.
Tulajdonképpen az állatok a számukra feleslegesen adott, nagymennyiségű, fehérjétől (és más terhelő anyagoktól), próbálnak megszabadulni, ezért azt kiválasztják; például a tojásban, a tejben és elraktározzák a zsírban és a húsban. Vagyis végső soron, ami az állat számára mérgező, terhelő azt esszük meg mi.
Tehát az állati hormonok és más hormonszerű anyagok beavatkozhatnak a fejlődő szervezet növekedésébe, az emésztésbe, lebontásba (inzulinrezisztencia), a nemi hormonok termelésébe, ezáltal a fogantatásba, a menstruációs ciklus szabályozásába; a testsúly szabályozásába (a felesleges ösztrogén serkenti a növekedést, gyarapodást), a pajzsmirigy működésébe, stb.
Férfiaknál az étellel bevitt női hormonok miatt alacsony tesztoszteronszint, relatív ösztrogéndominancia alakulhat ki. Ez az jelenti, hogy az alacsonyabb (de még normál értéken belüli) tesztoszteronszint, mellett arányaiban több női nemi hormon – ösztrogén – van a szervezetben, mint kellene. (Férfiaknál a prolaktint nem is nézik, mert annak egyáltalán nem kellene lennie.) Ez okozhat például potenciazavarokat, csökkent hímivarsejt számot is.
Nos, ezért nem ért az orvos a hormonális problémák megoldásához.
A megoldás sokszor a táplálkozásban keresendő és nem a szintetikus tablettákban. Az ma még elképzelhetetlen, hogy például a nőgyógyász táplálkozás szakértőhöz küldje a (jól fizető) betegét, mert az tudna esetleg segíteni, azon, akin ő nem.
A megoldás
Ha valakinek a hormonrendszerével probléma van, akkor az a minimum, hogy ne terhelje semmilyen kívülről bevitt plusz hormonnal. Tehát első lépésként hagyjon el minden hormontartalmú, vagy hormonális hatású ételt a táplálkozásából.
Ne engedje, hogy kémiai szerekkel beavatkozzanak ennek a bonyolult szervrendszernek a működésébe, amíg biztosan ki nem derül, hogy mi a valódi probléma. (A hormonális beavatkozások következménye a későbbiekben akár mell-, vagy nőgyógyászati daganat is lehet. Sajnos nem egy ilyennel találkoztam már.)
Ha a vérkép magasabb prolaktin értéket mutat, a Barátcserje (Vitex agnus-castus) kivonat (legalább 800 mg naponta) tud segíteni, ami az agyalapi mirigyet támogatja a prolaktin és az egész hormonrendszer szabályozásában.
Elengedhetetlen (legalább 3 hónapig) a szigorúan tejmentes étrend – mintha tejfehérje allergiás lenne – és a nagyüzemi tenyésztésből származó állatokból készült húsok, hústermékek mellőzése, vagy legalább minimalizálása.
Alacsony hormonszint esetén a DHEA tartalmú kiegészítők is segíthetnek. Ez maga nem hormon, de biztosítja a szervezet számára a megfelelő hormonok előállításához szükséges alapanyagot. (Természetes formában a mellékvesék termelik és vérvétellel megállapítható a szintje.)
Visszajelzések szerint ezeket betartva (ha nincs más probléma) 3 hónap alatt képes rendeződni a hormonrendszer működése.
Jó egészséget kívánok!
Kapcsolódó tartalom:
Növényi hormonpótlás – tényleg hatásos?
