Gyakran jönnek hozzám olyan panaszokkal, amivel az orvosok nem tudnak mit kezdeni. Ha számomra sem egyértelműek a tünetek, már rutinból kérdezem – „Milyen „gyógyszert” szed?” (Nekem csak az a szer a gyógyszer, ami valóban meggyógyít egy betegséget. Ami csak a tüneteket enyhíti, de az okot nem szünteti meg az az orvos által javasolt – orvosság.)
A betegek gyakran nem olvassák el a kapott orvosság útmutatóját és vakon bíznak az orvosban (aki tüneti kezeléskor valójában csak próbálkozik a szerrel).
Tény, sokszor döbbenetes mennyiségű információt mellékelnek egy-egy tabletta mellé, de ez nem véletlen. Sokszor hallom, hogy „annyi minden van rajta, annak fele sem igaz!”
A valóság ennek pontosan az ellenkezője! A gyógyszercégek csak azokat a tüneteket írják bele a tájékoztatókba, amelyek már kétség kívül bizonyítottak. Nem járatják le magukat, azzal, hogy feleslegesen riogatják a betegeket. Saját magukat védik a felsorolással, hogy az esetleges probléma esetén nem vádolhassák őket, hogy nem figyelmeztettek. Sőt! Gyakran csak akkor kerül bele a betegtájékoztatóba egy-egy komolyabb mellékhatás – amit addig titkoltak – amikor a rengeteg bejelentés után már bíróság kötelezi a céget ennek is a feltüntetésére.
Felháborítónak tartom, amikor azt hallom, hogy az orvos mondja a betegnek, hogy ne olvassa el a betegtájékoztatót, nehogy beképzelje magának az ott olvasott tüneteket.
És mi van, ha tényleg vannak tünetek? Kinek a felelőssége az, ha a tájékoztató ilyen figyelmeztetést tartalmaz – „Ha ezeket a tüneteket tapasztalja, azonnal hagyja abba gyógyszer szedését és sürgősen forduljon kezelőorvosához!” – és a beteg erről nem is tud?
Amikor az orvos javasol egy orvosságot az „orvosi javaslat” és nem szentírás. Mindenkinek saját felelőssége az, hogy kontrol nélkül szedi, vagy az esetleges új tünetekkel - a betegtájékoztató ismeretében – konzultál a kezelő orvosával, ahelyett, hogy a tünetek alapján keres egy másik szakorvost, aki megpróbálja a tüneteket kezelni, de a valódi okot ő sem ismeri, mivel a problémát okozó szer nem az ő szakterülete.
Hogy miért írom most ezt le?
Szeretnék megosztani Önökkel néhány jellemző esetet, de naponta találkozom hasonlókkal:
Vérnyomás 1. – Hivatásos sofőrnél üzemorvosi vizsgálaton 180-as vérnyomást mértek. Ilyen magas vérnyomással nem vezethetne, ezért azonnal kapott egy vérnyomáscsökkentőt, azzal a kitétellel, hogyha kontrol vizsgálatig nem megy le ez az érték – ugrik a jogosítványa.
Háttér (amiről az orvos nem tud?): az illető mindig izgul az orvosnál („fehérköpenyes szindróma”), naponta 10-15-20 kávét iszik, haláleset miatt éppen stresszes időszakot él át.
Amikor hozzám jött (reggel, éhgyomorral, kávé és orvosság nélkül) 115/70/68-as „tökéletes” vérnyomást mért. Ha erre beveszi a vérnyomáscsökkentőt, nem lehet csodálkozni azon, ha vezetés közben leesik a vérnyomása, elbambul és átmegy a szemközti sávba.
Bőrprobléma – Idősebb nőnél, hastájékon rengeteg apró, piros, tűszúrásszerű, nem viszkető pötty jelent meg, amelyek napról-napra szaporodtak. Ezzel a tünettel bőrgyógyászhoz küldték. A bőrgyógyász által felírt viszketéscsillapító! és szteroidos krémek semmit sem értek.
Többféle orvosságot is szed, de az egyik vérnyomásra, már négy éve szedett tablettával stabil a vérnyomása. Megkerestem a betegtájékoztatóját, miszerint: „apró, tűszúrásszerű bevérzések jelentkezhetnek a bőrön, jellemzően hastájékon.”
Vérnyomás 2. – Középkorú nőnek gyakran, „indokolatlanul” felszökött a pulzusa. Az egyik ilyen alkalommal a rosszullétre még be is pánikolt, amiket következtében az ügyeleten kötött ki. Ott 180/90/120-as vérnyomást mértek, így azonnal kapott egy vérnyomáscsökkentő-szívritmus szabályozó orvosságot.
Azóta naponta 4-5 alkalommal ájul el, ilyenkor 64/ alig mérhető vérnyomást mérnek, de nem mindig sikerül megmérni, mert nem érzékeli a mérő.
Amiről az orvosa nem tudott?, hogy az illetőnek általában nem volt 95-110-nél magasabb vérnyomása.
A kapott szer betegtájékoztatójában szerepelt, hogy ájulást okozhat és konzultáljon orvosával, illetve figyelmeztetésként, hogy alacsony vérnyomás esetén szedése tilos. (Egyébként a hisztamin miatt ment fel a pulzusa.)
Gyomorsav – A beteg gyomorsav problémákkal küzd, de az erre kapott orvosság csak puffadást okozott, a gyomorégést nem szüntette meg.
Mivel ezen a tablettán kívül mást is szed, a gasztroenterológus nem foglalkozott vele (nem az ő területe), hogy másik orvos által javasolt, a „biztonság kedvéért” szedett aszpirin savirritációt, gyomorfekélyt és gyulladást okozhat.
Javaslat: ha valami újabb tünetet észlel magán, először vegye elő orvosságainak tájékoztatóját. Terítse ki őket az asztalra (ha van akkora asztala) és jelölje be a mellékhatások és a figyelmeztetések részen azok a tüneteket, amelyek Önnek vannak. Lehet, hogy egy tabletta még nem okozna tüneteket, de ha több orvosságon is szerepel ugyanaz a mellékhatás, akkor ezek felerősíthetik egymás mellék-hatását és ez lehet a probléma. A szedett orvosságok tájékoztatóival keresse fel orvosát – hátha jut vele valamire.
Sajnos a legtöbb orvos sem olvassa el az általa javasolt szerek tájékoztatóit (Tisztelet a kivételnek!), arra hivatkozva, hogy több tucat orvosságot alkalmaz rendszeresen és – „nem ismerhetem mindet”. Pedig kellene! Legtöbbször megelégszenek azzal az információval, amit a gyógyszerügynök rövid tájékoztatásként átad.
Arra pedig végképp nincs esély, hogy kezelőorvosa tudjon a más szakterületeken alkalmazott orvosságok hatásáról és mellékhatásairól.
A felelősség mindig a betegé, hiszen az egészségünkért csak mi vagyunk a felelősek!
