A fejlettebb társadalmakban egyre inkább felismerik a vásárlók, hogy a tej nem igazán tekinthető egészséges, emberi tápláléknak és rendszeres fogyasztása több problémát okoz, mint amennyi előnye van (ha lenne valami előnye).

A tej és a tejtermékek sohasem képezték az emberiség mindennapos táplálékát, főleg mivel normális körülmények között a tej csak szezonálisan - tavasztól őszig, a szoptatási időszakban - állt a rendelkezésre, kis mennyiségben és csak szűk földrajzi területen.

 

A mai tejfogyasztási szokásaink a nagyüzemi tejgyártás támogatásával, az 1960-as években megindult reklámkampányok következményeként alakult ki.

Folyamatos reklámokkal próbálták rávenni az embereket, hogy több tejet, tejterméket fogyasszanak, de ez nem nagyon sikerült, így inkább a gyerekeket szoktatták rá a tejre. Ezért fogyasztanak a 60-as évek után született nemzedékek már több tejet, mint nagyszüleik, dédszüleik.

Csakhogy a mai tejnek - a nagyipari tejtermelési módszerek következtében – már nem sok köze van az évszázadok óta ismert tejhez, talán csak annyi, hogy azért a tej még mindig a tehénből jön ki.

Miért más a mai tej?

Azt állítják a tejipar képviselői, hogy sok hasznos tápanyag van a tejben (igen, ami a boci számára lenne szükséges), de ez igazából csak a természetes körülmények között élő és kizárólag fűvel táplált állattól származó tejre lehetne igaz, nem pedig a tejfarmokról származó tejre.

A tejbe a hasznos tápanyagok – vitaminok, ásványi anyagok - az állat által elfogyasztott, és a tejben kiválasztott táplálékból, -  vagyis normális körülmények között a fűből, gyógy- és más növényekből kerülnek bele.

Mennyi – az ember számára szükséges - hasznos tápanyag lehet a fű helyett, szójával, erjesztett kukoricaszárral és lucernával, valamint húslisztből kivont fehérjékkel etetett tehenek tejében?

A tejek hivatalos tápanyagtartalom vizsgálatát – amit többnyire a tejipar fizet - valószínűleg nem egy tőgygyulladásból antibiotikummal éppen kikezelt és tejtermelésbe visszaállított tehén tejénél elemezik, hanem inkább egy mezőn legelésző tehén tejét. (A betegségekből éppen kigyógyult teheneket legtöbbször inkább eladják marhahúsként, nem kockáztatva egy újabb gyógyszerkiadást.)

A hivatalos tápanyagadatok mellett a tehéntej tartalmaz még növekedést serkentő hormonokat, női nemi hormonokat (ösztrogén, prolaktin), antibiotikumokat, növényvédő szereket, vírusokat és gennykeltő baktériumokat. Melyikre van szükségünk ezek közül?

Szerencsére a felvilágosultabb társadalmakban egyre többen ismerik fel, hogy ez nagyon nem jó így. Sem a felturbózott, kizsákmányolt, megbetegített állatoknak, sem az embereknek. Ennek következtében egyre kevesebb tej és tejtermék fogy, miközben a nagyüzemi tejfarmok egyre több tejet állítanak elő. Amerikában és Nyugat-európában is hatalmas mennyiségű eladatlan tej (főként sajt formájában) áll a hűtőraktárakban. Gyakorlatilag gyorsabban lesz most a tej, mint ahogy az emberiség képes azt elfogyasztani. (Nem a napfénytől ad a tehén sok tejet, hanem a táptól és a hormonoktól, többek között ezért okozhat hormonális problémákat a tejfogyasztás sok embernél.)

A tejipar lépése a csökkenő keresletre

A nagyipari tejcégek előtt két választás áll: a csökkenő helyi forgalmuk ellensúlyozására, reklámjaik fókuszát inkább a fejlődő országokra, Ázsiára és Afrikára irányítják.

Ausztráliában és Új-Zélandon hatalmas mennyiségű tejet termelnek (alacsony helyi fogyasztás mellett), amit elsősorban Kínában és Dél-kelet Ázsia országaiban adnak el. (Ennek következtében például a Fülöp-szigeteken a hagyományosan kókusztejjel készülő édességeket, ma már amerikai és új-zélandi sűrített tejjel készítik – mert ott még az a „menő”.)

A legnagyobb tejipari cégek azonban más irányba is tekintenek. Kezdik bevásárolni magukat a növényi „tejeket” és vegán „tej”termékeket gyártó cégekbe, felkészülve a tejfogyasztás további, jelentős csökkenésére.

 

Amerika egyik legnagyobb tejipari vállalata (Dean Foods) többségi tulajdont szerzett az egyik legnagyobb növényi tejeket gyártó cégben (és részesedést más hasonló vállalatoknál), mivel ezentúl - a piaci keresletnek megfelelően - inkább növényi alapú termékekre fog koncentrálni.

Több más tejipari cég is csökkentette a tej felvásárlási mennyiségét a beszállítóknál, sőt kisebb üzemeket már be is zártak a csökkenő kereslet miatt.

Amerikában (és nálunk is) a 80-as évek óta csökkenő tendenciát mutat a tejfogyasztás, ezért indít néha reklámkampányokat a tejipar.

A legnagyobb élelmiszeripari cégek ma már úgy látják, hogy a növényi készítményekért a jövő, ezért például a az egyik legnagyobb világcég a Danone is csökkentette befektetéseit a tejiparban, miközben több pénzt fektet a vegetáriánus termékek gyártásába és forgalmazásába.

A keresletet látva még a Coca-Cola is megvásárolt egy növényi „tejeket” gyártó céget és saját márkát indított, ami megtalálható már minden nagyobb üzletben.

Nélkülözhetetlen a tej?

Élelmiszerként az embernek egyáltalán nincs szüksége semmire, ami a tejben van. A Föld lakosainak legnagyobb része soha nem is fogyaszt semmilyen tejterméket.

Nézzük, mi mire is használunk ma leggyakrabban tejet, - mondjuk például süteményekhez. Mi is a szerepe a tejnek a sütiben?

A tej legnagyobb része (90 %) tulajdonképpen víz - tehát a sütihez gyakorlatilag víz-folyadék kell és nem kifejezetten a tej.

A vízen kívül a (bolti)tej tartalmaz még 1,5-2,8 % zsírt, 4-5 % cukrot és kb. 3 % fehérjét. Vagyis vízzel, picit több cukorral és zsiradékkal, esetleg még egy tojással (fehérjével) a sütemény receptben ugyanazt érjük el, mint a tejjel; vagy használhatunk növényi „tejet”.

…és a tejberizs?

A tejberizst hagyományos ételnek tekintjük, pedig a rizs nálunk egy viszonylag új étel és ugye régen tejet is csak az ivott, akinek volt tehene.

A tejberizs valójában ázsiai étel és egész Ázsiában a kókusztejben főtt rizs, gyümölcsökkel, fűszerekkel dúsítva egy hagyományos desszert.

Valószínűleg a gyarmatosítók révén került Európába ez a csemege, de mivel sem Angliában, sem Hollandiában nem terem kókuszdió, így egy másik zsíros, fehér folyadékkal, a tehéntejjel helyettesítették a kókusztejet.

Egy reggeli müzlit vagy zabkását is el lehet készíteni bármilyen növényi „tejjel”, vagy akár gyümölcslével is. A legfinomabb és a legtáplálóbb egyébként ennél is a kókusztej.

Növényi „tejek”

Tulajdonképpen bármilyen étel elkészítésekor helyettesíthető a tej (ezt tapasztalja is a több millió tejérzékeny).

Tejpótlásra legalkalmasabbak a természetes zsírtartalmú olajos magvakból készült „tejek”. Ilyenek a kókusz, a mandula, a kesudió, de mogyoróból, dióból, napraforgómagból is készülhet.

 

Amerikában egyre elterjedtebbek a repcemagból és szójából (szóját inkább ne!)„tejek” és növényi „sajtok”. Készülhet tejhelyettesítő gabonákból is (rizs, zab, búza, stb.), de ezeknél a zsírtartalmat más növényi olajokkal pótolják.

Ma már nálunk sok rengeteg változata kapható ezeknek, de házilag sokkal olcsóbban elkészíthetők. Például egy rizs-, vagy mandula”tej” elkészítése a minden háztartásban megtalálható eszközökkel (mosogatással együtt) sem tart tovább 15 percnél és csak töredékébe kerül a bolti változatoknak. (Az interneten rengeteg recept található.)

A sajt, joghurt, tejföl növényi változatai már nem igazán készíthetők el házilag, viszont növényi olajokból készülő, teljesen sajt ízű „vegasajtok”, joghurtok is kaphatók már, egyre több helyen, köszönhetően például a természetes sajt aromáknak. (Nagyon sok tejből készülő sajtkészítményben is használnak sajt aromát, hogy elnyomják a táp ízét, vagy hogy egyáltalán legyen valami íze.)

Most mondhatnánk, hogy igaz, hogy a tápos, hormonos, antibiotikus tej nem egészséges, de a növények is tele vannak méreggel, mert permetezik és műtrágyázzák azokat!

Ez – sajnos – tény.

Csakhogy egyrészt a műtrágyákkal pont azokat a nyomelemeket pótolják vissza a talajba, ami növény növekedéséhez szükségesek (és a kizsákmányolt talajban már nincsenek), másrészt az állatok takarmányaként termesztett növényeket is permetezik és a takarmánynövényekbe kerülő mérgekre nincs olyan szigorú határérték meghatározva, mint a közvetlen emberi fogyasztásra szánt növényeknél. Azonkívül a permetezett takarmányt elfogyasztó állatok szervezetében többszörösen halmozódnak fel ezek a mérgek, például a húsban, zsírban, illetve választódni ki a tejben és a tojásban, mint ami maradhat az emberi fogyasztásra szánt növényekben.

A tavalyi „tojásbotrány” esetében is szinte egész Európában találtak növényvédő szereket a tojásban, ami a tyúkok által elfogyasztott takarmányból került bele. (A tyúkokat pedig miután „letojtak”, - eladták húsként.)

Összegzésként

A választás mindig a vásárlóké és ezt követik a gyártók. Mivel a tejre semmi szükségünk, választhatunk helyette mást is pótlásként, mert szinte minden ételben kiváltható  tej.

Ha mégis ragaszkodunk a tejhez és a tejtermékhez, akkor válasszuk inkább a minőségi, szabadtartásból származó termékeket (ha hozzájutunk és meg tudjuk fizetni), vagy választhatjuk az olcsó „ipari szemetet”, annak minden következményével együtt.

További kapcsolódó cikkek:

Ha tejet akar inni, akkor választhatja a természetes formát is…

       ​

          vagy